2016. október 13.
Ritter Ádám harmincévesen nem érzi magát annyira fiatalnak, hogy meglepő legyen, műszaki igazgató és ügyvezető-helyettes egy sikeres cégnél.
Ennek oka többek között az, hogy több, mint tíz év releváns munkatapasztalat van mögötte. Szabadidejében hosszútávfutó, és pályája is egy jól felépített hosszútávfutásnak tűnik: a kezdetektől haladt előre, először az egyetemi lehetőségeket ragadta meg, majd a munkahelyein is folyamatosan kereste az újabb kihívásokat. Szabadidejében most épp a maratonra edz, a munkában pedig hiába fordult rá a célegyenesre, egyáltalán nem úgy tűnik, mintha le akarna állni. Hogy ez mennyire tudatos, és hogy szerinte mi a siker titka, az kiderül a vele készült interjúból.
Miért lettél építőmérnök?
A családomban nincs múltja az építőipari szakmáknak, viszont mindig voltak kisebb felújítások, átalakítások, amit részben saját kezűleg együtt csináltunk édesapámmal és nagyapámmal, akiktől jó műszaki érzéket örököltem. Én egyébként ettől teljesen függetlenül kiskoromtól kezdve házakat akartam építeni. Ez egyszer valahogy, valamiért bevésődött J. Olyannyira érdekelt a dolog, hogy például még kisiskolás koromban a nagyszüleim házánál egy pár négyzetméteres falfelültet homokból és vízből kevert kötőanyaggal lecsempéztem, mely máig megvan. Azokat a csempéket azóta sem tudta leverni egyetlen vihar sem. Eleinte persze nem nagyon tudtam, hogy pontosan mit és hogyan akarok dolgozni „a házépítés során”, de a gondolat nem hagyott nyugodni és szép lassan céllá formálódott. Következetesen utánajártam, hogy az építőmérnököknek, építészmérnököknek és műszaki menedzsereknek körülbelül mi a feladata. Ennek érdekében egyébként már harmadikos gimnazistaként elmentem a BME nyílt napjára, és utána döntöttem el a felvételi sorrendet. Első helyre az Építőkar került.
Akkor azért elég tájékozottan kezdted el az egyetemet. Azért értek meglepetések?
Persze. Általánosan tisztában voltam vele, hogy van az „építőipar”, mint iparág, ami például nagyban függ a gazdaság teljesítményétől. Ezzel sokat foglalkoztam, ez érdekelt. Tudtam, hogy az építőmérnök tervezhet és építhet „házakat”, utakat, hidakat. Ugyanakkor azt nem tudtam, hogy egy építőmérnök részletekbe menően mivel foglalkozik, hogy például ő számolja ki, egy vasbeton tartószerkezet mit bír el. Egyébként összességében azt kaptam, amire számítottam, de azért értek meglepetések.
Mennyire volt egyértelmű a szakirány-választás?
Nagyon sok mindennel foglalkoztam az egyetemi évek alatt: voltam szakkollégiumi tag, majd a szakkollégium elnöke, szerveztem Építőmérnöki Szakmai Hetet és számtalan építkezés, illetve konferencia látogatást, így aztán elég sok területre lett több-kevesebb rálátásom. Ez alapján orientálódtam a szerkezetépítés felé, ami mellett ki is tartottam és a mai napig kitartok. Mindezek mellett már másodév után elmentem egy osztrák céghez szakmai gyakorlatra, ahol szintén szerkezetépítéssel (Tétényi úti metróállomás) foglalkoztam. A gyakorlati hely megszerzésében elég könnyű dolgom volt, mert a különböző szakmai rendezvények szervezése során sok cégvezetővel és HR vezetővel kerültem kapcsolatba. Így kerültem a Porr Építési Kft-hez is. Ráadásul én az Építőkaron belül német nyelvű képzésben vettem részt, ami további előnyt jelentett a cégnél. A szakmai gyakorlat után pedig ott ragadtam a Porrnál. Először csak részmunkaidőben, aztán egyre több munkanapot bevállalva dolgoztam. Amikor tehát dönteni kellett, hogy milyen szakirányok érdekelnek, akkor már pontosan láttam, hogy nagyjából mi mit takar, ki mivel foglalkozik. Így választottam ki a magasépítés, a geotechnika és az építési management szakirányokat, amiket el is végeztem.
Az, hogy német képzésre jártál, adott valami pluszt?
Igen. Tanultam egy félévet Németországban német akadémia ösztöndíjával, majd kaptam egy féléves ösztöndíjat a Bécsi Műszaki Egyetemtől, ahol egy speciális kiscsoportos (8-10 fő) geotechnika és management elnevezésű mesterképzésben vettem részt. A bécsi tanulmányaim megkezdésekor már a Porrnál dolgoztam, így a munkát az egyetem mellett Bécsben is tudtam folytatni, ahol a Porr központja található. Ezáltal egyből külföldi munkatapasztalatom is lett. A diploma megszerzéskor tehát már több mint három éve a Porrnál dolgoztam különböző pozíciókban. Először gyakornokként, majd munkahelyi mérnökként, majd vállalkozási mérnökként szépen haladtam felfelé a ranglétrán. És ezt folytattam addig, amíg úgy alakult a helyzet, hogy a Porrnál már nem volt további fejlődési lehetőség, mert nem nyert új építési munkákat Magyarországon.
Ekkor mi történt?
Külföldön nem szerettem volna dolgozni a Porrnak, ezért jelentkeztem a Market csoporthoz, pontosabban a Moratus Szerkezetépítő Kft-hez, ahol építésvezetőként kezdtem el dolgozni 2011-ben.
Most viszont már műszaki igazgató vagy…
Igen, illetve műszaki ügyvezető-helyettes is. Építésvezetőként két évig irányítottam közepes és nagyobb volumenű projektet (Árkád2 bevásárlóközpont, Audi gyártócsarnokok), majd azt éreztem, hogy tovább kellene fejlődni. Leültem beszélni a cég vezetőivel, és ennek a beszélgetés sorozatnak az eredményeként főmérnöknek neveztek ki. Ez azt jelentette, hogy projektek optimalizálásával, jövőbeli projektek előkészítésével, illetve árajánlatok pontosításával kellett volna foglalkoznom. Aztán úgy alakult, hogy pár hónappal később hirtelen egyszerre lett több nagyobb volumenű munkánk és elindult az Új Ferencvárosi Stadion építése is. A Moratusnál minden nagyobb projektet egy-egy műszaki igazgató irányít, fog össze. A megnövekedett volumen miatt azonban nem maradt műszaki igazgató, így végül főmérnökként az ügyvezető igazgató támogatásával én vezettem a stadion szerkezetépítését, melynek árazásával és előkészítésével már sokat foglalkoztam előtte. Ezt követően még szintén főmérnökként ügyvezetői támogatással irányítottam a dunaújvárosi Hankook gumiabroncs gyár építését. Ezt követően először megbízott műszaki igazgató, végül pedig műszaki igazgató lettem.
Most éppen min dolgozol?
A Dagály Úszóaréna tartószerkezet építését irányítom, illetve az új Telekom székház tartószerkezeti tervezését fogom össze, sok más kicsi, de annál bonyolultabb projekt kivitelezésének és tervezésének koordinálása mellett. Az ügyvezetői kinevezés óta nagyobb projektek napi irányításával már keveset kell foglalkoznom, inkább csak támogató jelleggel, mert az új munkakörrel több lett a management és kevesebb az operatív feladat.
Miből áll a munkád?
Amikor kiderül, hogy megnyertünk egy projektet, akkor azt a lehető legrövidebb időn belül alaposan elő kell készíteni és ki kell elemezni. Ez egy nehéz feladat. Részletes kivitelezési ütemterv készül, ez alapján meg kell állapodni a fő beszállítókkal (zsaluzat, beton, betonacél), az alvállalkozókkal, el kell indítani a munkát, majd ezt végig is kell vinni. Ki kell szűrni, lehetőleg előre a kényes műszaki feladatokat, részleteket és ezekre megoldást kell találni. Ha a jelenlegi két munkámat nézzük (Dagályról Úszóaréna és a Telekom székház), akkor ezek speciális projektek, mert nem a megrendelőtől kapjuk a terveket, hanem mi irányítjuk, fogjuk össze a tervezést is. Ebből kifolyólag ezeknél a feladatoknál mind a projekt elindítása, mind a lebonyolítása sokkal több munkával jár, hiszen a tervek fölött is kontrollt kell gyakorolni gazdaságosság és építhetőség szempontjából is.
Ügyvezető helyettesként leginkább a kollégáim munkáját igyekszem segíteni, támogatni, felhasználva azt a tapasztalatot, amit az elmúlt években megszereztem.
Melyik részét élvezed jobban a munkának, a szervezést vagy a szigorúan vett mérnöki feladatokat?
Mindkét részét nagyon élvezem. Nem véletlenül dolgozom ezen a területen, a szerkezetépítésnek az a legnagyobb előnye, hogy ha valaki menedzser, akkor is foglalkoznia kell komoly mérnöki kérdéssekkel, nem csak management feladatokkal. Sosem kerülök túl messzire a munkagödörtől és ez így jó!
Szerinted mi a sikered titka?
A reál beállítottság fontos egy építőmérnöknél, de a siker egyik titka pontosan az, hogy nem lehet csak reál érdeklődésű egy mérnök. Engem úgy neveltek fel, hogy nyitott legyek a világra, érdeklődő ember legyek. Az egyetemi évek alatt is sokat segített, hogy már akkor olvastam szakmai cikkeket, jártam konferenciákra, és ez az érdeklődés máig megmaradt. Szerencsére a jelenlegi munkahelyemen van lehetőségem műszakilag művelődni, fejleszteni magam, de ezt nem a cég követeli meg, a lehetőségeknek én járok utána. Mindemellett azonban érdeklődöm a tudományok és művészetek számos egyéb területe iránt is, melyek a legkülönbözőbb módon kapcsolódnak az építőmérnöki szakmához és segítik elő a munkámat. A szakmai érdeklődés része az is, hogy igyekszem rendszeresen publikálni. Szerencsés vagyok, nagy projektekben vehettem részt, melyekről érdemes írni. A jó szervező és problémamegoldó készség szintén elengedhetetlen ehhez a pályához. Ez persze fejleszthető, de könnyebb, ha valaki eleve átlátja a felmerülő problémákat és gyorsan képes megoldást keresni, találni. Végül, de nem utolsó sorban nagyon-nagyon sokat számít az idegen-nyelv ismeret. Azok a lehetőségek és kapcsolatok, melyek azáltal nyíltak meg, hogy jól beszélem a német nyelvet, legalább 50%-ban meghatározták a pályámat.
Milyen tanácsot adnál a mostani építőmérnök hallgatókat?
Az egyetemen egy kicsit burokban vannak a hallgatók, aminek vannak előnyei is, de a későbbi munkavállalás szempontjából fontos, hogy a hallgatók mielőbb kilépjenek ebből a burokból. Menjenek el annyi építkezésre, amennyire csak tudnak, beszélgessenek ott a szakmunkásoktól kezdve a projektigazgatóig bezárólag mindenkivel. Menjenek el tervezőirodákba is, próbálják ki, mit csinál egy tervező (nem könnyű munka). Mindig mindenhol legyenek érdeklődők és ezáltal ismerjék meg minél alaposabban azt az iparágat, amiben jó eséllyel egész életükben dolgozni fognak.
Mire vagy a legbüszkébb a munkáid közül?
Ennek a szakmának az a legnagyobb előnye, az az igazi szépsége, hogy amit tervezel, amit kitalálsz, az a szemed láttára valósul meg és kézzelfoghatóvá válik. Ráadásul ezek olyan dolgok, amik jó eséllyel 50 vagy 100 év alatt sem tűnnek el. Én például építhettem a 4-es metró egyik állomását. Ha egyszer lesz egy kisfiam vagy kislányom, akkor meg tudom majd mutatni neki, hogy ezt az állomást édesapád építette. Kell ennél több?
Jelenleg a legbüszkébb a Dagály Úszóarénára vagyok, ez egy világszinten is jegyzett építési teljesítmény, mivel ekkora létesítményt ilyen gyorsan nem épített még soha senki. Hálás vagyok, hogy ennek a feladatnak, illetve annak a csapatnak, mely ezt véghezvitte, részese lehettem. Ráadásul uszodát építeni különösen jó, mert ez tényleg a köz javát szolgálja, és remélem számos magyar győzelemnek ad majd otthont 2017-ben.