Ez egy fókuszáltabb közösség, ami sok élményt ad

Az Építőmérnöki Kar szakmai szervezetei közül az egyik legidősebb a Földmérő Körből alakult Földmérő Tagozat, amely a földmérés és térinformatika iránt érdeklődő hallgatókat fogja össze. A szervezetnek több hagyományos programja van, amelyet minden évben megrendeznek: a Földmérő Szakestély, kirándulás a Nadapon található szintezési ősjegyhez, illetve időközönként elmennek az Adriai tenger középszintjét jelző trieszti mércéhez. A hasznos szakmai lehetőségek mellett Kocsis Péter, a Tagozat jelenlegi vezetője és Kovács Ádám, senior tag is kiemelte a társaságot és a közös kalandokat.

Kocsis Péter életében nagy változás volt, amikor a Szeged melletti faluból felkerült Budapestre. Bár csak rövid ideig érezte elveszettnek magát, mégis örült a szűkebb társaságnak, amit a szakkollégium Földmérő Tagozatához csatlakozva megtalált. Arról is mesélt, hogy a tagozatos kirándulások a csapatépítésen és a szakmai programokon túl azért is élvezetesek számára, mert egy kicsit kiszakadhat a budapesti betondzsungelből…

Hogyan kerültél az Építőmérnöki Karra?

A családunkban nincsen mérnök. Egy kis Szeged melletti faluból jövök, onnan az általános iskolából senki nem ment Szegedre rajtam kívül, mindenki Hódmezővásárhelyet vagy Makót választotta, mert közelebb vannak. Én voltam az egyetlen az évfolyamomból, aki Szegedre járt középiskolába. A Vedres István Szakközépiskolába jártam, ami kicsit olyan mintha kimondottan a BME Építőmérnöki Karára készítene fel. Ráadásul én még jártam egy év technikusira is, mert nem tudtam érettségi előtt eldönteni, hogy melyik egyetemre jelentkezzek. A technikusin a statikatanárom, Brlás Pál javasolta az Építőkart. Megnéztem magamnak, és nagyon tetszett, így végül első helyen jelöltem meg. Az elején a geodézia és a szerkezetépítés egyformán tetszett, de végül a geodézia mellett döntöttem.

Miért jelentkeztél a Szakkollégiumba?

Volt közös óránk néhány Földmérő Tagozatos szakkolis hallgatóval, és egy alkalommal két földmérős lány felállt óra végén, hogy néhány mondatban bemutassák, miről is szól a szakkoli. Nekem nagyon megtetszett, amit mondtak, így elmentem egy tagtoborzó gyűlésre, ahol a társaság is szimpatikus volt. Így jelentkeztem tagjelöltnek.

Hogyan lettél a Tagozat vezetője?

Gyorsan. Ahogy beválasztottak taggá egyből tagozatvezetővé is váltam, mert az akkori tagozatvezető passzivált egy félévet és kellett valaki a helyére, és az akkori vezetőség engem tartott a legmegfelelőbbnek a pozíció betöltésére.

 

Mit adott neked a Szakkollégiumi tagság?

Tagozatvezetőként, illetve a későbbi karrierem során is nagyon fontosak a szakmai kapcsolatok, amiket a szakkolinak köszönhetően kaptam, illetve különböző képzések és tréningek. Ilyenekre gondolok, mint például előadás-technika, meg vezetői készségek. Ezeket a tréningeket időről-időre megtartja a szakkollégium tréning csapata, és szerintem nagyon hasznosak. De az is nagyon jó volt, hogy megtanultam, hogyan lehet komoly jutalom nélkül motiválni a többieket, hogy a feladatokból kivegyék a részüket. Nagyon jó társaság, és az is fontos, hogy a tanulmányainkban is segítjük egymást. Nekem is sokat segítettek a földmérő tagozatosok az ágazatos tárgyakban, háziknál, zh-knál.

Mik a terveid diplomaszerzés után? Mit szeretnél dolgozni?

Az egyetem mellett szoktam dolgozni a szakmában, egyelőre alkalmi projektekben, mint például telek felmérés, térkép összeállítás, geodéziai munkák autópályán. Több cégnél is voltam már. Voltam Pesten, Győrben is, Miskolc környékén is. Ezeknek köszönhetően egész tapasztaltnak mondhatom magam az évfolyamtársaimhoz viszonyítva. Az biztos, hogy most még maradok MSc-re. Bár elhelyezkedhetnék BSc-s diplomával is, szeretnék még egy kis tapasztalatot gyűjteni inkább. De mellette továbbra is szívesen vállalok munkát.

Mi volt a legjobb konkrét élmény, amit a szakkollégiumnak köszönhetően átéltél?

Nemrégiben voltunk egy Leica által szervezett szakmai konferencián, amelyen a cég jóvoltából ingyenesen vehettünk részt, a 19000 Ft-os belépő ellenére (a Leica Geosystems a Leica optikai cég svájci székhelyű, földmérési eszközöket gyártó és forgalmazó része – a szerk.) Egy-egy ilyen rendezvényen egyébként a jogosultsághoz kapcsolódóan is lehet pontokat szerezni, de ez engem még nem érint, mert egyetemistaként még nem számít a részvétel. A Leica egy nagyon színvonalas cég, érdekes előadásokat hallottunk, és megnézhettünk, sőt megfoghattunk és kipróbálhattunk több tízmilliós, nagyon komoly műszereket. Itt az egyetemen is van egy-két ilyen műszer. Ott volt egyébként két tanárunk is az Általános és Felsőgeodézia Tanszékről, Dr. Siki Zoltán tanár úr, aki a Magyar Mérnöki Kamara Geodéziai és Geoinformatikai Tagozatának az elnöke, és Dr. Takács Bence. A másik, amit nagyon élveztem, az az éves nadapi kirándulásaink. Már kétszer voltam, nagyon jó hely. Egyrészt jó, hogy nagyon nyugis, távol van a zsúfolt nagyvárosi környezettől és kicsit kiszabadulhattunk a természetbe. Ellátogattunk az itt lévő szintezési ősjegyhez, amelyet addig csak könyvekben, illetve az előadás diákon láthattunk, kicsit túráztunk is és elmentünk a Velencei-tóra. De sok más csapatépítő kirándulásról és élményről is beszámolhatnék, mert tényleg nagyon jók.

Említetted, hogy jó volt kicsit kiszabadulni a budapesti betondzsungelből… ezek szerint vágysz vissza vidékre?

Nagyon jó hazamenni falura. Leginkább ez a nagy embertömeg, amit nehezebb volt megszokni. Sokat segített egyébként, hogy Szegeden jártam középiskolába, így nem volt olyan éles a váltás. Nem vagyok egy introvertált személyiség, nem zavarnak az emberek, de akkor is nagyon fura volt a sok ember egyszerre. Én egy 3000 körüli lakosságú faluból jövök, ahhoz képest tényleg nagy váltás volt. Tudnék már itt élni, de nem biztos, hogy akarnék. Esetleg kicsit kijjebb, az agglomerációban. Ez is előnye a geodéziai munkának, hogy sok lehetőség van természetközelibb helyeket is felfedezni.

Köszönöm szépen.

Kovács Ádám jelenleg Londonban él, és közműkutatással foglalkozik egy speciális radar segítségével, aminek a fejlesztésében is részt vett. Hogy pontosan milyen út vezetett az építőipari szakközépiskolától a szakkollégiumon át az építőmérnökként is speciálisnak számító londoni munkáig, azt részletesen elmeséli:

Hogyan lettél építőmérnök hallgató?

Már középiskolában is tanultam építőipari tárgyakat, földmérést, statikát. Igazából a középiskolát anyukám hatására választottam, bár a szüleimnek nincs szakmai kötődése, mégis ezt javasolta. Végül végzősként döntöttem el, hogy mérnöki pályán folytatom tovább a tanulmányaimat, így aztán első helynek a BME Építőmérnöki Kart jelöltem meg, ahova aztán fel is vettek. Így kerültem erre a pályára.

Kitől hallottál a szakkollégiumról?

Amikor eldöntöttem, hogy földmérő leszek, utána nem sokkal a tanároktól és a többi diáktól hallottam a szakkollégiumról, és rögtön jelentkeztem is.

Egyértelmű volt, hogy a földmérő szakirányt választod?

Nem, sokáig bizonytalan voltam, hogy szerkezetes vagy földmérő legyek. Végül a végső döntést az hozta meg, hogy statikából nem sikerültek a vizsgáim elsőre. Így aztán a földmérés felé mentem, hogy időben be tudjam fejezni az egyetemet.

Miért döntöttél úgy, hogy csatlakozol a Szakkollégiumhoz?

Két oka is volt. A szakmai ismeretség szerzés volt az egyik, a másik viszont az, hogy másodévesként, mielőtt csatlakoztam, nem voltak szakirányos tárgyaink, tehát minden órám az egész évfolyammal együtt volt. Így nehéz volt hasonló érdeklődésű hallgatókkal ismerkedni, hiszen elvesztünk a tömegben. Mikor jelentkeztem a szakkoliba, egy olyan kisebb társaságba kerültem, akik hozzám hasonlóan a földmérés iránt érdeklődtek. Jó volt, hogy hasonló gondolkodású emberekkel voltam együtt, ez egy fókuszáltabb közösség volt számomra.

Mi az, amit adott neked a szakkollégium?

A szakmai kirándulások, azok mindenképpen jók voltak. Látni a dolgokat testközelből, meg a társaság maga. Meg tudtam beszélni dolgokat olyanokkal, akik ugyanazt csinálják, esetleg több tapasztalatuk is van benne. Ők elmondták, hogy miket láttak, megosztottuk a tapasztalatokat, amiket addig szereztünk. A nadapi kirándulás is nagy élmény volt, megnéztük a szintezési ősjegyet. Én vidéki vagyok, korábban nem jutottam el oda.

Jelenleg Londonban dolgozol, méghozzá egy elég érdekes dologgal, közműkutatással foglalkozol. Hogyan kerültél oda?

Az egyetem utolsó éveiben már kerestem állást, próbáltam nyári munkát, illetve iskola mellett végezhető állandó munkát is találni. Akkor indította el a Catsurveys nevű cég a budapesti irodáját, és oda jelentkeztem. Egyébként egy egyetemi földmérő tanár osztotta meg a hirdetést a Facebookon, az alapján találtam rájuk. Felvettek, és az egyetem mellett dolgoztam náluk. Aztán a diplomamunkámat egy céges projektből terveztem írni, de ahhoz terepre is kellett mennem, amit csak Angliában tudtam megtenni. Emellett jeleztem, hogy szívesen maradnék hosszabb távon is ott. Akkor a cégvezető, aki szintén magyar (ahogy a cég egy része is), beleegyezett, hogy kimenjek Angliába a diploma félév alatt, és ha tetszik, kint is maradjak. Így dolgozom ott kint. Már kint kezdtem el a mobil GPR radaros munkával foglalkozni, ami tulajdonképpen egy mobil közműrendszer kutató eszköz, aminek a segítségével könnyebben feltérképezhetők a felszín alatti objektumok. Magának a technológiának a fejlesztésében is részt vettem. Ez egy nagyobb szerkezet, amit kocsira lehet akasztani és azzal húzva egész nagy területeket lehet lefedni. A hagyományos radarok általában csak a haladási irányunkra merőleges közműveket képesek megtalálni, ami párhuzamos az nem nagyon látszik, mivel a jel, ahogy visszaverődik, nem mutat képet csak egy sima vonalat. A mi radarunk viszont képes arra, hogy mind a két irányba futó közműveket megtalálja egy áthaladás során – amivel munkát és időt takarít meg.

Tehát jelenleg közműkutatással foglalkozom, erre a munkára gyakorlatilag minden építkezés előtt szükség van, hiszen nem tudnak nekiállni az alapozásnak anélkül, hogy tisztában lennének a föld alatti közművek pontos helyével.

Szerinted miért érdemes jelentkezni a hallgatóknak a szakkollégiumba?

A szakkollégium szerintem lehetőséget ad, hogy még mielőtt az ember szakirányt választana, megismerje egy kicsit a lehetőségeket. Ha pedig már eldöntötte, hogy melyik szakirányra megy, de még nincsenek olyan szakirányos tárgyai, ahol a szűkebb közösséggel vannak együtt órán, akkor megismerkedhet hasonló érdeklődésű diákokkal. Így kicsit fókuszáltabban tudnak beszélni dolgokról, vagy esetleg segítséget tudnak kérni egymástól. És persze az idősebbek tapasztalatai, illetve a munka során is hasznos kapcsolati tőke is fontos előny.

Nekem is ezeket nyújtotta anno a szakkoli és egy nagyon jó közösség volt.

Vannak olyan kapcsolataid, amik a szakkolis időktől mostanáig kitartottak?

Persze, vannak barátaim, akikkel onnan ismerjük egymást. És az egyetemmel is tartom a kapcsolatot, nemrég munkámról tartottam egy előadást az egyetemen, egy volt tanárom meghívására. Kutatási projektekben is segítek, ha tudok, szóval sok szál megmaradt.

Köszönöm szépen.

Eddigi szakkollégiummal kapcsolatos cikkeinket itt, itt és itt olvashatjátok, hamarosan jön a szakkoli utolsó tagozata, a Mérnök Műhely.